A mai félreértésekkel, félreértelmezésekkel és félretájékoztatással terhes közhangulatban az egészségügyben dolgozók létérdeke, hogy megőrizzék a betegek megbecsülését és ne veszítsék el a hozzájuk fordulók bizalmát.
Mindennapi munkánk során tapasztalhatjuk, hogy a betegek – jogaiknak pontos ismerete nélkül is – elvárják személyiségük, emberi méltóságuk tiszteletben tartását, tudni akarják betegségük lényegét és azt is, hogy mik a kilátásaik. Ezzel szemben nem hatja meg őket a már régen krónikussá vált nővérhiány, az orvosok leterheltsége, az eszközpark elavultsága, hiszen jelenleg is igen magas járulékot fizetnek az egészségügyi ellátásért.
A kérdés: hogyan lehet ebből a csapdának látszó helyzetből kimászni? Van-e eszköz, amely segít eloszlatni a félreértéseket? Lehet-e közreműködőt találni a kialakult konfliktusok tisztázására?
Léteznek ilyen eszközök és közreműködők. Egy közülük a betegjogi képviselői rendszer, melynek egyik legfontosabb küldetése, hogy javítsa a betegek és az egészségügyi ellátó személyzet közötti párbeszédet, vagyis az elmélet és a gyakorlat megvalósulását.

A betegjogok megvalósulását biztosító technikai és adminisztratív feltételek megteremtésén túl a kórházvezetés legfontosabb feladata a fogékony intézeti kultúra megteremtése. Ebben a korszerű humánpolitika minden lehetőségét fel kell használni (kiválasztás, oktatás, továbbképzés, motiválás, ösztönzés, kommunikáció fejlesztése, stb.). Alapos elemzés alá kell vonni a kritikus ellátási helyzeteket (halál és halálközeli állapotok, életveszélyes vagy hosszú lefolyású súlyos betegségek, intenzív ellátás, cselekvőképtelen betegek ellátása, stb.) és fel kell készíteni a személyzetet ezen szituációk kezelésére, tudatos levezénylésére.
Elemezni kell az egyéni betegjogok iránti igények mértékét, megvalósulásuk feltételeit, lehetőségeit és akadályait, nem utolsó sorban anyagi következményeit.
Kiemelt feladat a panaszkezelés rendjének és módjának szabályozása, illetve a megelőzési lehetőségek kihasználása (aktív irányított tájékoztatás, PR és marketing, nyitás a civil társadalom felé).
Lényeges annak a társadalmi, jogi és politikai környezetnek az ismerete, melyek mozgásterünket befolyásolják (paradigmaváltás az orvoslásban, egészségpolitikai diszfunkciók, forráshiány, finanszírozási visszásságok, paraszolvencia, munkaerő gondok, kártérítési igények szaporodása, stb.) illetve annak elemzése, milyen módon tudnánk elérni ezen körülmények kedvező irányú változását.

A betegjogok WHO irányelv szerinti szabályozása az Európai normákkal összhangban álló jogokat biztosított az egészségügyi ellátást igénybe vevő betegek számára.
Ahhoz azonban, hogy a folyamatos, megfelelő szintű ellátáshoz való betegjog érvényesüljön, más jog területeken is szükségessé vált a jogszabály módosítás, és e körben nagy jelentőségűek az Európai jogharmonizáció jegyében megszületett új munkajogi szabályok.
A munkaidő, pihenő idő, és a rendkívüli munkavégzés új fogalmának megalkotásával, az ügyelet alatti munkavégzés mérésére vonatkozó új szabályokkal a munkajog is elő kívánja segíteni, hogy a megfelelő egészségügyi ellátás személyi feltételrendszere biztosítva legyen.
A megfelelő szintű szakmai ellátást kívánja garantálni a munkaerő-kölcsönzés egészségügyi ágazatra vonatkozó speciális új szabályainak a hatályba léptetése.
Ezen új szabályok rövid ismertetésével kívánom megvilágítani Önök előtt, hogy a betegjogok érvényesülését az új munkajogi szabályok hogyan tudják elősegíteni és támogatni.

A Nagy Britanniában működő Nemzeti Egészségügyi Szolgálat állampolgári jogon biztosítja az egészségügyi szolgáltatásokat. Ahogy a betegjogok primátust kaptak az ország közvéleményében, egyre inkább előtérbe került a Szolgálatot érintő kritika. A társadalmi igény hozta létre az egészségpolitika által kialakított Állampolgári Karta Mozgalmat, melynek része a Betegek Kartája.
A Betegek Kartájának számos ápolási vonatkozása közül szeretném kiemelni az alapellátás és az anya- és csecsemővédelem területén rögzített betegjogokat. Az alapellátásban védőnő, egészségügyi látogató, optometrista, valamint mentálhigiénés szakember dolgozik önállóan. A Karta a beteg egészségügyi szolgáltatásokra való jogosultságát, a vizitek igénylését, gyakoriságát, az időpont egyeztetés kérdéseit határozza meg.
A fekvőbeteg szakellátással kapcsolatosan az emberi méltóság, a rendelkezési jog kérdései kerülnek előtérbe – a hazai egészségügyi jogszabályok nyelvezetéhez szokott magyar számára szokatlanul érthetően, a „köznapi” beteg aspektusából.